Bár a színes fényképek készítésének is több mint egy évszázados múltja van, de a színes nagyítások (pozitív képek) és főleg a nyomdai sokszorosításuk csak a színes filmnegatívok tömeges használatától, az 1940-es évektől vált elterjedté, addig a fekete-fehér fényképek uralták a könyveket, folyóiratokat, újságokat.

A néprajzkutatók mindig élen jártak a legújabb, legkorszerűbb fényképészeti eljárások alkalmazásában, így volt ez a színes fényképezéssel is. Az első, a színes fotózást az amatőrök számára is lehetővé tevő fényképészeti eljárást, az autokróm üveglemezeket 1907-ben bocsátották forgalomba a feltalálói, a Lumière testvérek: „Az autokróm lemez lényegében két üveglemez közötti hordozóra rögzített, színes, pozitív, napfénynél vagy vetítve megtekinthető  diafelvétel. Üveglapra színezett keményítő szemcséket tartalmazó keveréket visznek fel, melyre a hagyományos fekete-fehér fényérzékeny réteg kerül, majd ezt üveglemezzel zárják le.”

Néhány évvel megjelenése után, 1911-ben Györffy István néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum muzeológusa már alkalmazta Fekete-Körös völgyi terepmunkája során: a fekete- fehér képek mellett színes autokróm felvételeket is készített. A színes fotózás különösen a viseletek eredeti színeinek dokumentálásában játszott nagy szerepet. Ezek az autokróm felvételek azonban „gyakorlatilag sokszorosíthatatlanok” voltak a fotótörténeti szakkönyvek szerint, bár létezett egy utocolor nevű papír, de az így készült képek gyenge minőségűek, az eljárás pedig körülményes és hosszadalmas volt. Éppen ezért nem véletlen, hogy sokszorosított színes fényképet nem találunk az 1930-as évek második feléig. A néprajzi kiadványokban illusztrációként leginkább kézzel színezett fényképeket vagy színes rajzokat használtak. Györffy István is inkább színezett fényképekkel illusztrálta a Fekete-Körös völgyi viseletet bemutató tanulmányát, az autokróm felvételeit nem tudta felhasználni.

Granasztói Péter
Fotó: Györffy István
A cikk folytatása a Néprajzi Múzeum honlapján olvasható.