2018. április 21. és augusztus 20. között a Műcsarnokban megrendezett Nemzeti Szalonok sorában a „Kéz. Mű. Remek. Népművészet. Nemzeti Szalon 2018” tárlat keretében azon népi kézműves mesterek, művészek mutatkoznak be, akik alkotó munkájukban a népművészeti hagyományt tekintik ihlető forrásnak.

A kiállítás 12 termében többek között a látogató betekintést nyerhet a táncházmozgalom kezdeteibe és a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség gazdagságába, de a Népművészeti Nemzeti Szalon alatt arra is lehetőség nyílik, hogy az érdeklődők megismerjék és kipróbálják a kézművesség fortélyait, különleges hangszereket szólaltassanak meg, vagy egy-egy jeles naphoz kötődő programsorozat keretében közös táncban, éneklésben vegyenek részt.

Sebő Ferenc a népművészet és a mindennapi élet eleven, magától értetődő kapcsolatát eképpen jellemezte híressé vált mondásában: a hagyomány nem rab, hogy őrizzük, nem beteg, hogy ápoljuk, a hagyományt megélni kell. A hetvenes évek Nomád Nemzedéke, táncházas generációja ezzel a szemlélettel formálta újra, s hozta közel ismét sokak szívéhez a népművészetről korábban alkotott képet. A néptánc lekerült a színpadról, és a használat, a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek a kézműves tárgyak.

Az azóta eltelt 50 év bebizonyította, hogy a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társművészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet egymásra találása és összefonódása a népművészetben maradandó értéket képvisel. A hagyományőrzésnek ez a modellje a szellemi világörökség része lett, közösségeket kovácsoló hatása következtében a magyar minta nyomán számos országban indult el a táncházmozgalom, és a népművészet újrafelfedezésének köszönhetően egy sor, kihalásra ítélt hagyományos mesterség tudása maradt fenn a mai kézműves mesterek keze által. A Népművészeti Nemzeti Szalon mesterei, művészeti ezt az örökséget mai korunkban is használható, szerethető tárgyak képében őrzik meg és tárják a látogatók elé.

 

Bővebb információ: Műcsarnok.hu