Az NMI Művelődési Intézet 2017. október 3-4-én „Szomszédnéző” címmel tapasztalati tanulási programot szervezett Vas, Győr-Sopron, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Hajdú-Bihar megyei polgármesterek, közművelődési szakemberek, civil szervezetek képviselői és a Művelődési Intézet megyei módszertani irodáiban dolgozó szakmai munkatársak részvételével ezúttal Somogy megye négy településére.

Ezen az őszi látóúton a 24 fős „tanulócsoport” Buzsák, Nagybajom, Visnyeszéplak, Bárdudvarnok településfejlesztési, település megtartó-képességet javító, közösségi kezdeményezéssel létrejövő jó gyakorlatait ismerhette meg.

A kiválasztott négy település az önellátás, önfenntartás, az aktív közösségi élet, a település értékeinek megtartása és átörökítése terén halmozott föl számtalan értékes tapasztalatot, melyeket a két nap során településről – településre haladva részletesen is tanulmányozhatott az „utazó-tanuló” csoport.

Az első meglátogatott település, az egykori zsákfalu, a Balaton vízgyűjtő medrében megbúvó Buzsák község volt. A Makovecz Imre által tervezett faluházban a település polgármestere, Kara Lajos bemutatta a falu történelmét, természeti és épített örökségeit, a máig élő hagyományokat, a háromféle ősi hímzést, a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézás”-t, a „rátétes”-t és a sok színben pompázó „boszorkányos”- t, melyet a település asszonyai máig őriznek és igyekeznek a fiatalabb nemzedéknek átadni.

Buzsák erőssége az összefogásban rejlik, összegezte mondandóját a polgármester, amikor bemutatta a település nagyrendezvényeit. Említést tett a horvát testvértelepüléssel közösen nemzetközivé duzzadó februári disznóölésről, ahol háromszáznál is többen vannak. Beszélt a pünkösd másnapján megrendezésre kerülő főzőversenyről, ahol 50-55 főző csapat is megjelenik rendszeresen, a pálinka és borversenyről, a buzsáki búcsúról, melyet néptáncosok felvonulása kísér, a szüreti felvonulásról, és új, a település lakosaitól érkező ötlet alapján a novemberi liba fesztiválról, valamint az adventi ünnepi műsorokról a főtéren.

Elmondta, hogy 200 ingatlan van külföldi tulajdonban a településen. A tulajdonosok többnyire német és svájci állampolgárok, akik a fő szezonban tartózkodnak gyakorta Buzsákon.  Ez idő alatt viszont aktívan kiveszik részüket a település életéből, jó szívvel adakoznak is. A szüreti fesztiválon külön sátraik vannak, adományokat gyűjtenek, melyet az óvodának ajánlanak fel. Egy német házaspár tűzoltót adományozott a településnek, melyet nagy örömmel fogadtak. Azóta megalakult a tűzoltó egyesület is.

A település lehetősége, fő kitörési pontja a turizmus fellendítése, állapította meg a polgármester. Elmondta, hogy pályáztak Nagyberek Látogatóközpont kialakítására, ahol interaktív eszközök és módszerek segítségével Nagyberek élővilága kerülne bemutatásra. Egy szállodaépítés és lakópark kialakítása, valamint a kisvasút felélesztése, mely Balatonfenyves és Csisztafürdő között a 80-as évekig még közlekedett, egy napelemes park kialakítása, a mezőgazdaság fellendítése, az állattartás visszafordítása szerepel terveik között.

A fiatalok helyben tartását, a megtartó erő növelését tűzték ki célul a CSOK-telkek kialakításával és a betelepülési segély létrehozásával. Úgy gondolják, vonzó lehet az is, hogy vannak szolgáltatások, melyeket a fiatalok igénybe vehetnek, hogy még van iskola helyben, és hogy sok és színes rendezvénykínálatuk van.

A délelőtt kellemes színfoltja volt a buzsáki tájház és a mezőgazdasági eszközök múzeumának meglátogatása. A résztvevők egy részét a nagyrendezvények helyszínéül is szolgáló hatalmas porta, a szabadtéri színpad és a kemence, míg másokat a buzsáki hímzés ejtette rabul.

A 3200 fős város, Nagybajom volt a látóút második állomása, ahol Czeferner Józsefné polgármester asszony, és munkatársai fogadták a városházán a 24 fős „tanulócsoportot”. Bevezetőjében a polgármester asszony elmondta, büszke arra, hogy az évek során sikerült emberközpontú hivatalt kialakítaniuk, és hogy jó csapattal dolgozik együtt. 14 civil szervezet van a városban és közülük igen sok nagy múltra tekint vissza. Szorosan együttműködik a hivatal a civil szervezetekkel, számít ötleteikre, javaslataikra és támogatja azok megvalósulását.

A város erőssége a tudatos várostervezés, a jó pályázati forráslehívó képességük, infrastrukturális ellátottságuk, a komplexitásban való gondolkodás, a tudatosság, a térségi mintaprojektjeik, melynek keretében ifjúsági pontot hoztak létre hátrányos helyzetűek felzárkóztatása érdekében. Ide sorolható a térségi foglalkoztatási paktum, melynek eredményeként új ötletek generálása valósult meg, a hátrányos helyzetűek számára hosszú távú segítséget jelentett a mentori program.

A településen korábban a mezőgazdaság adta a megélhetést, jelenleg 172 cég van bejegyezve, kevés az adóbevétel. Most csupán 4-5 gazda van. A ruhagyárban 250 fő dolgozik. A cigány lakosok száma 800 fő körüli. Jó az együttműködés a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal. Roma Közösségi Házat működtet az önkormányzat, ahol a ruha-, ételosztás mellett a képzésnek és a szórakozásnak is helye van.

Az általános helyzetkép bemutatását követően egy rövid séta keretében a résztvevők megismerhették az elmúlt 5-10 év fejlesztési programjainak eredményeit, így a városközponti beruházásokat, a játszóteret, a sportcsarnokot, a sétáló övezetet, és a kemence-sort. Ez utóbbi az első Langalló fesztivált követően gazdagodott további kemencékkel, melyeket a helyi lakosok is használhatnak családi ünnepségeiken.

Az est hátralévő részében a látóút résztvevői Razsits Vera könyvtáros előadásából betekintést kaphattak a nagybajomi helyi értékfeltárás és gyűjtés folyamatáról, mely nem régen indult ugyan, de már vannak eredményei a régi lakóépületek, utcaképek fotódokumentációinak összegyűjtése terén. Razsits Vera előadását követően Pirka Mátyás az Alternaiv Ifjúsági Egyesület vezetője egy olyan mindig megújulni kész kreatív ifjúsági közösség fejlődési ívét, munkáját mutatta be, melyre bátran lehet büszke nemcsak a település vezetése, de bármelyik magyarországi település, amely hisz abban, hogy a fiatalok a település legfontosabb erőforrásai, melybe érdemes „befektetni”.

Az ifjúsági munka, mint gondolat 2003-ban született meg, és általa a Nagybajomi Ifjúsági Kör, később az egyesület. Céljuk, a Nagybajomban élők számára egy élhetőbb település kialakításához való hozzájárulás, a Nagybajomhoz való kötődés erősítése, valamint meghatározó ifjúkori élményekhez juttatni a fiatalokat. Ezt szolgálta a legutóbbi programjuk, az „Aludj máskor” 24 órás vetélkedő is, melyről részletesen szólt.  Előadását azzal a gondolattal zárta, hogy minden törekvésükben maximális partnerük az önkormányzat.

Utolsó programként a Máktündér Kézműves Műhely munkájával ismerkedhetett meg a „tanulócsoport”. Az önkormányzat a közmunkaprogram révén indította el ezt a műhelyt, ahol főként roma származású fiatal asszonyokhoz hozták közel a varrás tudományát. Tanulságos volt azt a folyamatot megismerni, mely a tűbefűzés, gombfelvarrástól juttatta el a műhelyben foglalkoztatottakat a kreatív alkotó munkáig, melynek termékei kivétel nélkül mindenki tetszését elnyerte.

A látóút harmadik települése Visnyeszéplak volt, ahol Visnye polgármestere, Fűszfás Balázs és Máté László a Visnyeszéplaki Faluvédő Kulturális Egyesület elnöke fogadta a csoportot.  Visnyeszéplak a 90-es évekre elöregedő és elnéptelenedő település volt, vázolta Máté László, aki maga is budapesti lakosként költözött az idő tájt a faluba. A valamikor 600 fős településen akkor már csak harmincan, ha éltek. A budapesti Örökség Körből, melynek maga is tagja volt, sokan döntöttek úgy a 90-es évek közepén, hogy egy élhetőbb, fenntarthatóbb életvitelt, a természettel való harmonikus együttélést szeretnének megvalósítani, ezért lak- és élethelyül Visnyeszéplakot választották, megmentve ezzel a települést a kihalástól.

A megmaradás érdekében olyan feladatokat is el kellett vállalniuk, mint az útépítés, szemétszállítás, hogy villany legyen, mondta Máté László. Éppen ezért vált szükségessé egy jogi személy, mely ezeket a feladatokat hivatalosan is elláthatja. Így jött létre a Faluvédő Kulturális Egyesület, mely mindezek mellett a lassan elfeledett keresztény, népi hagyományok újraélesztése, gyakorlása, ünnepek élővé tétele mellett kézműves mesterségek visszatanítására is nagy gondot fordított. Alapított iskolát, szellemi központot, melyet sikerült, bár nehézségek árán ma is megtartani. Az „egytantermes”, osztatlan iskolából kikerültek közül 20 egyetemet végzett. Szólt arról is, hogy szívesen fogadnak önkénteseket, akiknek mintát nyújtanak. Arra törekednek, hogy az ünnepeket együtt, közösségben éljék meg, hogy a hagyományokat újjá élesszék. Régen szokás volt, de mire ideérkeztek elveszni látszott a betlehemezés, melyet újratanítottak, ma már a gyerekek szervezik. Említést tett a Szent Mihály napról, amikor együtt ünnepel a falu és szólt arról is, hogy munkacsoportok szerveződtek a génmegőrzés, (fajok fenntartása állat-növényvilág terén) a gyümölcsfaj fenntartására. Az itt maradók és a beköltözöttek között a legfontosabb kapocs a folyamatos tanulás-tanításban nyilvánul meg. A szakrális tudást, a visszatanítást többnyire a beköltözők, míg a praktikus tudást az itt maradók adják át. Az itt élő családok önellátásra, és harmóniára törekednek. Céljuk, egy önmagát nagy részben eltartó és fenntartó ökoszisztémára épülő településmodell megvalósítása. Vannak családok, akik sajtkészítéssel, állattartással, míg mások, gyapjúfeldolgozással, gyümölcsfeldolgozással, gyümölcsaszalással vagy éppen őshonos gyümölcsfajok visszatelepítésével foglalkoznak. Közülük néhány portát a rövidre szabott idő ellenére is sikerült meglátogatni a „tanulócsoportnak”.

 

Negyedik és egyben utolsó állomáshely Bárdudvarnok volt. A település polgármestere, Mester Balázs Visnyeszéplakon csatlakozott a látóút résztvevőihez, hogy az országosan is egyedülálló településszerkezetből, a 16 településrészből álló Bárdudvarnokból legalább egy szeletnyit megmutathasson. Így a zselici tájegységbe ékelődött Bánya és Lipótfa közmunkaprogramot és a helyiek munkája révén megvalósult köztér kialakítását, és a haranglábat mutatta be.

A beszélgetés, a település fejlesztési programjának bemutatása a közösségi térben folytatódott. Mester Balázs a település történelmi örökségeinek bemutatását követően említést tett arról, hogy az 1981-es Kaposvár-Barcs közötti vasútvonal megszűnése az elmaradott somogyi falut tovább sújtotta, a lakosság elvándorolt. Ma egy újabb városról beköltözés folyamatát éli meg pozitívan a település. Számtalan alkotó, képző és iparművész, építész, sportoló talált itt lakó-élőhelyet, munkájuk eredménye leképeződik a település középületeiben, a közösségi munkában.  Van faluszínházuk, idegenforgalmi, turisztikai nevezetességeik (Gasztonyi Kúria, Porta Pacis, Zsippói Madár és Élménypark, itt halad át a Mária Út, Barát-hegyen a premontrei monostor ásatás), van iskola, ifjúsági pont és számtalan civil szervezet. Megemlítette a Tett Egyesületet, akik a Bárdudvarnoki Kulturális Hetet szervezik. A Van Közünk Egymáshoz Alapítvánnyal a Zselici Kaláka Népfőiskola megteremtésén dolgoznak, melyben az önkormányzat integrátor, segítő kíván lenni. Ezen jövőtervek között szerepel még a termelői piac, a Petörke Portéka megerősítése, szociális bérlakás építési program (vályogházak), erdő- halgazdaság felfejlesztése, őshonos gyümölcsfák telepítése, és nem utolsósorban élhető és vonzó környezet megteremtése, a bevételek településen tartása, szociális szövetkezet, szociális bolt és Településfejlesztési Kft. megteremtése – fejezte be zárszóként Mester Balázs, Bárdudvarnok polgármestere tájékoztatóját.

A Művelődési Intézet szándéka most sem volt kevesebb, mint hogy eltérő adottságokkal rendelkező, eltérő utakat választó településmodelleket mutasson be a látóút résztvevői számára e két nap során. Remélve azt, hogy gondolatokat ébreszt és cselekvésre ösztönzi a tanulni érkezőket.

A kétnapos program végén a résztvevőket arról kérdezte meg a Művelődési Intézet, hogy mi volt az az ismeret, gyakorlat, eljárási folyamat, mely leginkább felkeltette érdeklődésüket, és amit úgy éreznek, hogy a településükön is szívesen elindítanának/megvalósítanának a közeli jövőben?

A kapott válaszok – fiatalok bevonása a közéletbe, Bárdudvarnok önkormányzati törekvése, állattartás, önellátó település, Ökogazdálkodás, Petörke Portéka – azt támasztják alá: a mag, termékeny talajra talált!

Katona Mária
Fotó: Hermann Attila